Az egyetemi éveimben nem nagyon volt kedvem dolgozni még, ezért egyszerűbbnek tartottam azt, ha felveszek diákhitelt. Jókat hallottam róla, egy-két barátomnak is volt, gondoltam nem lehet belőle gond, ha ebből fizetek néhány félévet. Azzal viszont nem számoltam, mi van, ha nem találok olyan munkát később, amivel finanszírozni tudnám ezt, sem azzal, mi van, ha annyi pénzt iszok el az egyetemi éveim alatt, ami már komoly gondot okoz.
Túl jó barátom lett az alkohol
Befejeztem az egyetemet, és ott álltam nyakamban egy hatalmas adóssággal, és alkoholproblémákkal… Ez így nem mehetett tovább, elvonási tüneteim voltak, ha egy hétvégén nem ittam. Olvastam egy cikket az alkoholizmus stádiumai –ról, és felkerestem a központot, ahol ennek kezelésével foglalkoznak.
Az első beszélgetés során átbeszéltük a tüneteim, a szokásaim, és elmondták az alkoholizmus stádiumai közül melyik vonatkozik rám, és milyen megoldásai vagy lehetséges kimenetelei lehetnek ennek. Meglepő mód nagyon kedvesek voltak amúgy, arra számítottam, hogy le fognak korholni amiatt, hogy ekkora szerencsétlen vagyok, de nem ez történt.
Azt javasolták, költözzek be a központjukba egy hónapra és lássunk hozzá együtt a felépülési folyamatomhoz.
Mint kiderült, a programot megálmodó család is hasonló helyzetben volt amúgy, mint én, vagyis hát a fiuk mutatott hasonló viselkedést ennyi idősen, mint én. Ez magyarázta számomra, miért tudtak ennyire empatikusak lenni még velem is, ugyanakkor hitet is adott, hogy ha ennek a srácnak sikerült felépülnie, akkor nekem is sikerülhet.
A bentlakásos rész
Először kicsit szkeptikus voltam megmondom őszintén, gondoltam, most elmegyek táborozni egyet, mi fog változni? Aztán rájöttem, hogy itt bizony kemény munka folyik. Hát már önmagában az, hogy bent nem lehetett alkoholt inni ennyi időn keresztül, kikészíti a függő embert. Viszont így hatékonyan tudják megszüntetni a függő egyik legnagyobb problémáját, az azonnali vágyteljesülés okozta kiszolgáltatottságot.
A programok egyéni és csoportos foglalkozásokból tevődtek össze. A csoportos foglalkozások nekem nagyon bejöttek, mert alapból is szociális alkat vagyok, és motivált az, hogy másokkal együtt dolgozhatok egy problémán, és mivel ők is hasonló gonddal küzdöttek, nem éreztem magam egyedül. A személyes beszélgetés során viszont célzottan a saját problémáimra tudtunk fókuszálni, és megfejteni az okokat. Ezek amúgy nagyon megterhelő, de hasznos beszélgetések voltak, nyilván nem egyszerű szembenézni a dolgokkal, de miután felismer valamit az ember már sokkal könnyebbnek érzi magát, és közelebb is kerül a megoldáshoz. A benti szakemberek pedig elképesztő türelemmel segítettek végig minket ezeken a folyamatokon.
A helyszín nagyon kellemes volt, alkalmas kikapcsolódásra és tetszett, hogy nem frekventált helyen volt. Az étel is mindig finom volt és nagy adagokat kaptunk. Heti egyszer kirándulni is mentünk, ami szintén tök jó volt.
A hozzátartozóinkat is bevonták
Mialatt mi bent voltunk, a szüleinknek, hozzátartozóinknak is szervezett programokat a központ, ezek olyan előadások voltak, amik kicsit közelebb vitték őket ahhoz, mi zajlik bennünk, mi okozhatja, és hogy lehet a helyzetet megváltoztatni. Szerintem ez nagyon hasznos volt, így mire kijöttem már a szüleim is jobban tudtak kezelni. A program befejezte óta egyszer sem ittam alkoholt, és nagyon hálás vagyok a csapatnak, amiért ilyen hatékonyan segítettek nekem. A bent szerzett barátaim is ugyanezen véleményen vannak, ők sem ittak azóta, és végre mindannyiunk élete rendeződni látszik.
